Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

rülötte. Sehogysem tudta beiktatni a szavakat, amiket Kitty gondolt, de boldogságtól sugárzó,gyönyörű szeméből kiolvasta, amit tudnia kellett. <5 is felirt három betűt. Még oda sem irta, Kitty a könyöke mögül már elolvasta és maga fejezte be és irta oda a válaszát: igen...

Társalgásukban mindent elmondtak: hogy szereti Levint és szól apjának, anyjának, hogy holnap reggel eljön hozzájuk. b1/

Ez a példa lélektanilag rendkívül jelentős a kapcsolatteremtés folyamatának megértésében.

Egymás gondolatainak ilyen pontos kitalálása csak akkor lehetséges, ha fennáll az a rendkívüli ihletett összpontosítás, amelyben Kitty és Levin az adott pillanatban élt. Ez a példa különösen azért érdekes, mert Tolsztoj az életből vette. Pontosan igy vallott szerelmet Tolsztoj Sz. A. Bersznek, jövendőbeli feleségének.

A színész számára nemcsak az a fontos, hogy megértse a belső monológ jelentőségét. Feltétlenül szükséges, hogy a próbák folyamatában is megvalósítsuk ezt a fajta pszichotechnikát.

Sztanyiszlavszkij, amikor elmagyarázta ezt a tételét a stúdióban, a következő szavakkal fordult az egyik szininövendékhez, aki Varja szerepét tanulta a Cseresnyéskertből.

ön arra panaszkodik, hogy nagyon nehezen akar sikerülni az a jelenet, amikor Lopahinnal tulajdonképpen szerelmet vallanak egymásnak, mert Csehov olyan szöveget ad Varjának, amely nemcsak, hogy nem tárja fel a lány igazi érzelmeit, hanem még ellent is mond azoknak. Varja egész lényével arra vár, hogy Lopahin megkéri a kezét, beszélni azonban egészen jelentéktelen dolgokról beszél, valamit keres, amit elvesztett... stb.

Hogy kellőképpen értékelhesse Csehov munkásságát, először is meg kell értenie, hogy a nagy iró szereplőinek éle-1/Németh László fordítása- 94 -