Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

éa Varlamov1^, Lenszkij2/ ée Szadovszkaja"*/ mindannyian a maguk módján, egyéni tehetségüktől függően a szerzői szó közvetítésében a nagy Írók szellemi rokonai voltak.

Ha az ember elolvassa Scsepkin leveleit és feljegyzéseit, megérti, milyen komolyan és alaposan foglalkozott a színpadi beszéd problémáival.

"...Egész Európában még mindig megelégednek azzal a bizonyos deklamációval, vagyis az üvöltözéssel - Írja -, mi azonban nem fogjuk ezt a nótát fújni...

... Abban a formájában találkoztam a deklamációval, amelyet Dmitrijevszkij^/ hozott Oroszországba európai útjairól, ahogyan az az európai színházakban létezett. Bz azt jelentette, hogy harsányan, szinte pedantériával hangsúlyoztak minden rimet és ügyesen kidolgozták a verslábakat. Ez azután egyre fokozódott, hangosabb és hangosabb lett, s a monológ utolsó sorát olyan hangerővel mondták, ahogy csak erejükből tellett... Ahogyan fejlődni kezdtünk és az évek során okosodtunk, megértettük, hogy ez képtelenség és elvetettük ezt a módszert... Hiszen mennyi éneklő hangsulyu szó van nálunk! Csakhogy nálunk a szív énekel..."-’/

Az orosz irodalom és ennek része, az orosz drámairodalom realitáséval arra kényszeritette az orosz színészeket, hogy rövid idő alatt elhagyják a mesterkélt deklamálást, amely abban az időben rendkívül elterjedt az európai színpadokon.

^Varlamov, Konsztantyin (1848-1915) orosz színész, a pétervári Sándor Színház tagja volt

2/Lenszkij, Vlagyimir (1847-1908) kiváló orosz színész, rendező és színházi pedagógus-^/szadovszkaja, Jelizaveta (1870-1934) orosz szovjet színésznő, a moszkvai Kis Színház tagja volt

^/liraitrjevszkij (Dmitrijevszkij), Ivan (1734-1821 ) kiváló orosz színházi szakember, az orosz nemzeti színjátszás egyik úttörője, szerepe a mi Kelemen Lászlónkéval vethető össze-*/Scsepkin: Feljegyzések és levelek. Iszkussztvo,1952. 236-237. p. (oroszul)- 8 -