Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Ha rövid elbeszélésekkel és monológokkal gyakorlatoznak, képesek lesznek a felhalmozott tapasztalatokat átmenteni színpadi gyakorlatukba és megtanulják, hogyan kell a szerepekben szavakkal cselekedni.

Amikor Salvini játszani kezdett, nem tett egyetlen fölösleges mozdulatot sem, soha nem sietett és a legmagasztosabb dologról is egyszerűen, de jelentőségteljesen beszélt. A hallgatókban megmaradt minden egyes mondat.És milyen csodálatos féltónusokat használt Salvini az Othelloban! Beszéde ugyanakkor romantikus is volt.

A hallgatók kérdésekkel árasztották el Sztanyiszlavszkijt: hogyan kell megközelíteni Shakespeare monológjait? Érezzük, mondták, hogy Shakespeare-t nem lehet úgy mondani, ahogyan egy prózai részletet mondd az ember, de ami kor arra törekszünk, hogy megragadjuk a magasztosát, akaratlanul is álpátosz sodrába kerülünk.

És mi az az álpátosz? - vágott közbe Sztanyiszlavszkij. Ha ezt a mondatot: "jó-ó-ó ldő-ő-ő van", ugyanolyan hatásosan mondják mint ezt:

...Ha jönne a halál, most A kéjek telje volna...

akkor létrejön az az ostoba pátosz, amitói félünk. Shakespeare-nél a gondolatok nagyok, de arról, ami nagy, nem lehet ugyanúgy beszélni, mint a reggelire feltalált kolbászról. Egyesek ellenben azt tartják, hogy akkor lehet magasztosan beszélni, ha hangunkkal büvészKedünk és csak a szövegmondás pontosságára figyelünk. Ha maguk is azt gondolják, hogy ez minden, akkor végük van.

Abban a pillanatban, hogy elmélyedek a feltételezett körülményekben és jelentőséget adok a gondolatnak, egészen más távlatok nyílnak meg előttem. Az emelkedett stilus ott kezdődik, ahol nagy gondolatok vannak jelen. Az emelkedettnek is egyszerűnek kell lennie, de mélységesnek és jelenté- 84 -