Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Ha rövid elbeszélésekkel és monológokkal gyakorlatoznak, képesek lesznek a felhalmozott tapasztalatokat átmenteni színpadi gyakorlatukba és megtanulják, hogyan kell a szere­pekben szavakkal cselekedni. Amikor Salvini játszani kezdett, nem tett egyetlen fö­lösleges mozdulatot sem, soha nem sietett és a legmagaszto­­sabb dologról is egyszerűen, de jelentőségteljesen beszélt. A hallgatókban megmaradt minden egyes mondat.És milyen cso­dálatos féltónusokat használt Salvini az Othelloban! Beszé­de ugyanakkor romantikus is volt. A hallgatók kérdésekkel árasztották el Sztanyiszlav­­szkijt: hogyan kell megközelíteni Shakespeare monológjait? Érezzük, mondták, hogy Shakespeare-t nem lehet úgy mondani, ahogyan egy prózai részletet mondd az ember, de ami kor ar­ra törekszünk, hogy megragadjuk a magasztosát, akaratlanul is álpátosz sodrába kerülünk. És mi az az álpátosz? - vágott közbe Sztanyiszlav­­szkij. Ha ezt a mondatot: "jó-ó-ó ldő-ő-ő van", ugyanolyan hatásosan mondják mint ezt: ...Ha jönne a halál, most A kéjek telje volna... akkor létrejön az az ostoba pátosz, amitói félünk. Shakes­­peare-nél a gondolatok nagyok, de arról, ami nagy, nem le­het ugyanúgy beszélni, mint a reggelire feltalált kolbász­ról. Egyesek ellenben azt tartják, hogy akkor lehet magasz­tosan beszélni, ha hangunkkal büvészKedünk és csak a szö­vegmondás pontosságára figyelünk. Ha maguk is azt gondol­ják, hogy ez minden, akkor végük van. Abban a pillanatban, hogy elmélyedek a feltételezett körülményekben és jelentőséget adok a gondolatnak, egészen más távlatok nyílnak meg előttem. Az emelkedett stilus ott kezdődik, ahol nagy gondolatok vannak jelen. Az emelkedett­nek is egyszerűnek kell lennie, de mélységesnek és jelenté­- 84 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom