Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
Társasága. Felesége, a süket távirdász, az őrök. Kapcsolata a feleségével. Nem szereti az asszonyt. Az asszony szerelme idegesíti. Az aszszony életét más sem tölti ki, mint a férje iránti szolgai szerelem. Megbocsájt a férfinak mindent, még a részegségében elkövetett kegyetlenséget is, hiszen ez az ember nem tudja, hogy kin töltse ki mérgét és bánatát, ,s ezért kínozza az asszonyt szemrehányásokkal. Hogyan alakult élete addig az időig, mig megfelelőnek tartják arra, hogy vele "töltsék be a kis állomás főnöki tisztjét"? Szülei meghaltak, amikor ő még gyermek volt. Nemesi családban született, de sem nevelésben, sem műveltségben nem részesült. A gimnáziumból kizárták. Kölyök volt még, amikor megnősült. A szerelemről ábrándozott, de életében nem volt szerelem. Semmi iránt sem érdeklődik. Szórakozásai. A személyvonatok ablakai, amelyekben női arcok árnyéka suhan el és a vodka, amely úgy eltompitja az agyat, hogy nem muszáj semmire sem gondolni. A végtelen egyedüllét és a mélységes igazságtalanság érzése szétmarcangolja a lelkét. Keserű gondolatai vannak arról, hogy boldogtalan, s ezek idővel megszokottá válnak, bizonyos elégedettséget váltanak ki belőle, s ő élvezettel átadja magát ezeknek a gondolatoknak. Mélységesen meg kell érteni ennek az embernek belső világát, aki már a Csehov által leirt esemény előtt tönkrement, hogy a munka eredményeként aztán az ő nevében tudjunk beszélni. Néhány helyzetgyakorlatot jelöltem ki. 1/ Az állomáson véletlenül megáll egy vonat. Az utasok nem értik a megállás okét, kiszállnak a fülkékből, kérdezősködnek és néhányan az állomásépülethez mennek. Az állomásfőnök érdeklődve- 71 -
