Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Amikor a színész ilyen módszerrel kezd dolgozni, amikor a munka folyamán valóban "összegyűjti a látomásokat", kénytelen megállapítani, hogy a kép eleinte ködös. Ha például Pulherija Andrejevnára gondol, akkor kezdetben semmit nem tud róla elmesélni. De ha csak néhány konkrét kérdést tesz fel önmagának: hány éves? milyen az arca? hogyan öltözik? atb., képzelőereje máris felhasználja élettapasztalatainak teljes tartalékát, egész csomó részletet varázsol elő és a szinész látomása konkrétizálódik.

Ha végrehajtjuk ezt a rendkívül egyszerű munkát, önmagunk számára is észrevétlenül kapcsolódunk ebbe a folyamatba és bekapcsolódnak érzéseink is, vagyis képzeletünk gyümölcse ismerőssé válik számunkra, már szeretnénk visszatérni hozzá gondolatban, hogy egyre újabb és újabb részleteket találjunk.

A tárgy, amelyet képzeletünk feldolgoz, ily módon saját emlékünkké válik, vagyis azzá az értékes anyaggá, amely nélkül lehetetlen alkotni.

Minél szélesebb körűek életbeli megfigyeléseink és ismereteink, annál könnyebben és eredményesebben tud dolgozni képzelőerőnk.

A színház művészetében alapvető ez a tétel, minthogy a szinész saját munkája nyomán válik a néző szemében valamelyik korszak emberévé és külső vagy belső magatartásának legkisebb pontatlansága is arra készteti a jóérzékü nézőt, hogy azonnal óvással éljen.

Sztanyiszlavszkij állandóan arra emlékeztetett, hogy a szinész alkotó képzelőerejének alapja a megfigyelőképesség. Azt ajánlotta a színészeknek, hogy vezessenek jegyzetfüzetet, jegyezzék fel mindazt, ami őket az életben megragadta. Sztanyiszlavszkij azt mondta, hogy a színészeknek ebben a vonatkozásban az Írókról kell példát venniük.

Sztanyiszlavszkij rendkivül nagy jelentőséget tulajdonított a megfigyelőképesség és az ismeretek fejlesztésének, állandóan hangoztatta, milyen gazdagságot rejt magában a- 61 -