Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Ezért aztán a kérdéseknek se vége, se hossza.

Mindent meg kell tudni a nagynéniről, az öreg hölgyről, aki a "fruskák és mopszlik közt nagyasszony" és arról, hogyan áll Oroszországban a nevelés kérdése, még mindig

... a tanítók hada

ügy gyíil-e még, mind hajdan valaha!

Silány minőség - óriás tömegben

akik ifjú éveiktől fogva azt a gondolatot nevelik a gyermekekbe,

Hogy nincs üdvösség a der-die-das nélkül!

Az egyik ilyen tanítóra élénken emlékszik Csackij:

A tanítónkra emlékszik? - A rokkja!

A sityakja! A hosszú mutató ujj!

S gondolataiban újabb emlék villan fel, a táncmester,

S Guillaume, a kis francia siheder?

És szeretné róla megtudni nem vett-e feleségül "valamiféle

hercegnőt" -Például Pulherija Andrej evnét?"1"^ Nyemirovics-Dancsenko tanúsága szerint, aki többször rendezte Az ész bajjal járt. Csackij minden alakitója számára a szerep legnehezebb része ez a monológ.

Vajon képes-e a színész életszerűen elmondani ezt a monológot, ha Grlbojedov zseniális anyaga alapján létre nem hozza a saját "barnaképü"-jét, a saját "Guilleaume"-ját, saját "Pulherija Andrejevnáját" stb.?

A színésznek látnia kell ezeket az embereket. Ez a folyamat bonyolult és nagy munkát igényel. A színész gyakran megelégszik azoknak a látomásával, akik Grlbojedov sorait olvassák, s akikben természetszerűleg kialakul valamiféle,

Az ész bajjal jár. Páy E. Béla és Kardos László fordítása. 26-27. p.- 57 -