Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

gásom természetesen önmaga hivja életre az ilyen elemzést."1/

A cselekvő elemzés módszere arra késztet, hogy aktív módon válogassuk össze azokat a kifejezőeszközöket, amelyek jellemzőek az általunk alakított hősre.

Amikor létrehozzuk a szerep "testi életét", állandóan serkentjük képzelőerőnket, hogy felmérhessük, mennyire jellemzők az általunk kiválasztott fizikai cselekvések a szerzői elgondolás szempontjából.

Ha emlékezetünkbe idézzük Sztanyiszlavszkij útmutatását, amely szerint a színész cselekedeteinek és érzéseinek feltétlenül egybe kell esniük a hős érzéseivel és cselekedeteivel, mert "a szerep testének élete csakúgy, mint lelkének élete ugyanabból a forrásból, a darabból ered "2/, s ha ezt figyelembe veszi a szinész, és a cselekvő elemzés során a fizikai cselekvések maximális pontosságára törekszik, akkor egyre mélyebben hatol be a szerepbe.

Sztanyiszlavszkij állandóan hangsúlyozta, hogy a szerep "testi életének" vázlata még csak a kezdet és a szinész előtt ott áll a legfontosabb feladat; el kell mélyülnie ezen a ponton, mig csak el nem éri azt a mélységet, ahol már elkezdődik a szerep "lelki élete", amelynek kialakítása a realista művészet egyik legfőbb feladata.

Sztanyiszlavszkij bebizonyította a fizikai és a pszichikai élet szerves kapcsolatát és összefüggését, s arról irt, hogy az emberi test életének kialakítására irányuló módszerében van egy igen fontos tétel. Ez pedig a következő: "a test életében feltétlenül visszatükröződik a szerep lelkének élete, természetesen azzal a feltétellel, hogy a

1/a fizikai cselekvésről, 16. p.

' A színészi szerepalkotás, 335. p. (kiemelés tőlem M. K.)

2/- 42 -