Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

SztanyiszlavszkiJ A fizikai cselekvésekről cimü cikkében, amely tulajdonképpen A szlnéaz munkája cimü könyv meg nem jelent harmadik kötetének egy fejezete, részletesen leírja a próbák uj módszerét.

Azt javasolja, hogy a szininövendék idézzen emlékezetébe valamilyen epizódot Gogol Revizorából, helyezze önmagát a szerző által feltételezett körülmények közé és játszsza el a szerep életéből azokat a - sokszor igen apró pszichofizikai cselekvéseket, amelyeket "őszintén, igazán, önmagét adva tud megcsinálni".

A továbbiakban a cikk arról szól, hogy a szininövendék, miközben a legegyszerűbb cselekvést igyekszik végrehajtani, hogyan kerül összeütközésbe azzal a ténnyel, hogy képtelen továbbmenni, mert nem tudja, miért teszi azt, amit tesz, valósággal elárasztja kérdésekkel Sztanyiszlavszkijt, aki elvezeti tanítványát a zátonyok mellett, megóvja a sablonos elképzelésektől, a nem eléggé mély elemzéstől és gondolatait Hlesztakov életteli létezésére irányitja.

"Értsék meg annak a ténynek fontosságát - Írja Sztanyiszlavszkij -, hogy az első időben a színész maga, belső szükségszerűségből és kényszerűségből keresi az idegen segítséget és irányítást és nem erőszakkal kapja azt. Az első esetben megőrzi, a másodikban elveszti önállóságát. Az ilyen lelki, művészi alapanyag, amelyet mástól kaptunk, de nem éltünk át, hideg, kiszámított, erőltetett lesz. Eltörni a lelki és szellemi raktárakat, megterheli a fejet és a szivet.

Ezzel ellentétben a tapasztalati anyag mindjárt a maga helyére kerül és munkához lát. Az, amit saját szerves természetünkből, saját élettapasztalatunkból veszünk, az, ami visszhangra lel a lélekben, nem lehet idegen a színész számára. Ami a miénk, az mindig közelálló, mindig rokon, ami a miénk, azt nem kell kitermelni. Az megvan, az önmagától születik és napvilágra kívánkozik a fizikai cselekvésben.- 39 -