Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

Bevezető

BEVEZETÉS

Sztanyiszlavszkij közvetlen tanítványai közül nem sokan vannak már életben. Még kisebb azoknak a száma, akik még most is állandó és közvetlen szinházi tevékenységet fejtenek ki. Marija Knyebel a Sztanyiszlavszkij-tanitványok fiatalabb nemzedékéhez tartozik, csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után került be a Művész Színház tagjai közé. Tehetséges szinésznó volt, s korán kiderült, hogy pedagógiai készsége is átlagon felüli. Ezért történt, hogy már viszonylag igen fiatalon rendezői és pedagógusi feladatokat bízott rá Sztanyiszlavs.kij. 1936-ban, harminchat éves korában vette át a Művész Szinház stúdiójában a beszédmüvészet oktatását. Ettől az időtől kezdve színészi munkájával teljesen felhagyott, tevékenységét a Jermolova Színházban rendezőként, a Moszkvai Állami Színművészeti Főiskolán pedig tanszékvezető tanárként folytatta. Tudományos munkásságával kiérdemelte a tudományok doktora cimet.

Jelen müve a szinészi mesterség egyik legfontosabb, de sok szempontból elhanyagolt területével, a beszédraüvészettel foglalkozik. Könyvében - igen szerényen - azt állítja, hogy csupán Sztanyiszlavszkij gondolatait ismétli el, valójában azonban ezeket a gondolatokat ő foglalta rendszerbe és sok hasznos meglátással gazdagította őket. Kiadványunkban Knyebel könyvének némileg megrövidített szövegét adjuk a magyar olvasók kezébe. A rövidítések csak olyan apróbb részletekre vonatkoznak, amelyek vagy nem állnak szoros kapcsolatban a könyv tárgyával, a beszódmüvészettel, vagy pedig olyan müveket, körülményeket érintenek, amelyek még a szakmához tartozó magyar olvasó előtt sem ismerősek.- 3 -