Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

Sztanyiszlavszkij arra tanit, hogy a művészi elgondolás mindenekelőtt folyamat, s nem valami kész adottság. Ez a folyamat bonyolult, különböző fokozatai vannak, s a művész valamennyi alkotói képessége táplálja.

A művészi elgondolásnak nincsenek meghatározott periódusai. Tudunk olyan esetekről, amikor már a darab első elolvasásakor jelentkeznek a színészben az elgondolásnak azok az elemei, amelyek az alak megformálásában művészi iránytűként szolgálnak. A továbbiakban ezek az elemek elmélyülnek, pontosabbakká válnak, uj vonásokkal gazdagodnak. Az elgondolás megszülethet szorgalmas, állhatatos munka eredményeként is, de feltétlenül létre kell jönnie, ha a színész a színpadon embert, nem pedig színpadi sz emélyt játszik.

Nem születhet ember a színpadon,ha a színész nem gyűjtött össze minden olyan vonást, amelyekkel a szerző felruházta a szereplőt, amelyek a szereplőnek a darab során az ilyen vagy amolyan magatartást sugallják, A színésznek meg kell értenie az általa alakított embert és egyéniségének szerves természetéből a szerzői anyag alapján uj embert kell létrehoznia.

"Célom - Írja Sztanyiszlavszkij - arra kényszeríteni önöket, hogy önmagukból egy uj élő embert teremtsenek. Lelke számára nem valahonnan más helyről kell venni az anyagot, hanem önmagunkból, saját érzelmeinkből és más emlékeinkből, amelyeket a valóságban átéltünk, akaratunkból, belső .elemeinkből , amelyek megegyeznek az alakított személy érzelmeivel, akaratával ás ,el emeive 1’."^

Ez az ut bonyolult. A helytelen szerepértelmezés, a helytelen elgondolás azzal fenyeget, hogy szétzilálja az

1/^3ztanyiszlavszkij : A színdarab és a szerep életének reális értékelése. A Művész Színház évkönyve, 1949- 1950. 48. p. (oroszul)- 24 -