Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

zottan kitartott a formalista mUvészet különféle képviselőivel való összeütközésben, az élet mély megismeréséhez vezette őt, ahhoz vezette, hogy megvalósítsa a művészetben a materialista alapokat.

Ezek a csodálatosan tisztán elmondott elvek teszik őt hasonlóvá a 19. század nagy orosz realistáihoz, ezek teszik módszerét felbecsülhetetlen értékű szocialista kincsünkké.

Tudjuk,hogy a szocialista realizmus a világ művészetének történetében minőségileg uj lépcsőfok. A kommunista eszmeiségtől áthatott realizmus ez, amely küzd a társadalom forradalmi megváltoztatásáért és a kommunizmus felépítéséért. Olyan realizmus ez, amely Marx, Engels, Lenin tudományos szocializmusának eszméin alapul és a szocialista társadalom gyakorlati építésének talajából nőtt ki.

És tudjuk azt is, hogy a szocialista realizmus alapvető követelménye a valóságnak a maga forradalmi fejlődésében való igaz, történelmileg konkrét ábrázolása.

Sztanyiszlavszkij tanítása teljes egészében a materialista világnézeten alapul.

Ennek a módszernek esztétikai elvei évtizedek során formálódtak és maga a módszer végleges formájában jól felépített tanításban került napvilágra, már a mi szocialista kultúránk hatalmas fejlődésének körülményei között, amikor Sztanyiszlavszkij világosan felismerte,hogy a szovjet színház feladatai elszakithatatlanul kapcsolódnak a Hazánk előtt álló hatalmas feladatokhoz.

És amikor elolvassuk Sztanyiszlavszkijnak a Művész Színház 40. évfordulójára irt cikkében e sorokat: "... A nép vezetőinek ajkéval világosan, határozottan és erőteljesen elmondta véleményét arról a művészetről, amelyet korunkban megfelelőnek és szükségesnek tart. Ennek a művészetnek neve: .szocialista realizmus* és erre törekszik

1/teljes határozottsággal és meggyőződéssel színházunk" ' -■^Sztanyiszlavszkij: Cikkek, beszédek, beszélgetések,

levelek. Iszkussztvo, 1953. 389. p.- 163 -