Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
Amikor később a stúdióban pedagógusként dolgoztam SztanyiszlavszkiJ vezetésével, meglepett, milyen nagy jelentőséget tulajdonított a tempóritmus kidolgozásának és milyen széleskörűen és teljesen dolgozta ki a színpadi pszichotechnikának ezt a területét. Hangsúlyozta, milyen nagy jelentőségű a tempóritmus az egész előadás szempontjából, hogy sokszor egy nagyszerű színdarab, amelyet látszólag jól rendeztek és jól játszanak, azért nem sikeres, mert nem találták el benne a megfelelő tempóritmust. Ha birtokunkban lennének azok a pszichotechnikai fogások, amelyek meghatározzák a darab vagy a szerep helyes tempóritmusát, ez óriási segítséget jelentene számunkra.- Ezen a területen azonban semmiféle pszichotechnikai fogás nem áll rendelkezésünkre - mondta SztanyiszlavszkiJ - és ezért aztán lássuk csak, mi történik a valóságban, a gyakorlatban. A drámai mü tempóritmusa többnyire véletlenül, magától alakul ki. Ha a színész valamilyen oknál fogva helyesen érzi meg a darabot és a szerepet, vagy jó hangulatban van, ha a néző jól reagál, akkor a helyes átélés és ennek nyomán a helyes tempóritmus önmagától kialakul. Ha mindez nem történik meg, tehetetlenek vagyunk. SztanyiszlavszkiJ összehasonlítja a drámai színészeket az opera és a balett művészeivel és a tempóritmusról szóló fejezetben a következőket Írja: "Boldog zenészek, énekesek és táncosok' Van metronómjuk, karmesterük, karvezetőjük és karnagyuk ! Számukra ki van dolgozva a tempóritmus kérdése és művészetükben tudatosították annak rendkívüli jelentőségét."17 A zene diktálja a ritmikus visszatükrözés helyességét, a karmester pedig állandóan szabályozza a helyes gyorsasá-17A színész munkája, 576. p.- 140 -
