Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

rejlik, hogy a tempóritmus és az érzés között - és viszont - megbonthatatlan kapcsolat áll fenn.

"Próbáljanak mélyebben behatolni az elmondott gondolatba - Írja Sztanyiezlavszkij a Tempóritmus cimü fejezetben - ée próbálják teljes nagyságában értékelni ezt a feltárást. Rendkívül fontos ez. Arról a közvetlen és gyakran mechanikus hatásról van szó, amely a külső tempóritmus segítségével jelentkezik engedetlen és félénk érzéseinkben; az érzésekben, amelyeknek nem lehet parancsolni, amelyek megijednek és elrejtőznek a legkisebb erőszakra is, elérhetetlenekké válnak; az érzésről, amelyre eddig csak közvetett módon, csalással tudtun-k hatni. És most egyszerre csak megtaláltuk a hozzávezető egyenes, közvetlen utat ! ! !

Hiszen ez nagyszerű felfedezés! ". ..^

Sok évvel azután, hogy Sztanyiszlavszkij leirta ezeket a szavakat, nemcsak mi, a Művész Szinház akkori fiataljai, hanem az egész országban hirneves nagyszerű "öregek" is, élükön Moszkvinnal, Kacsalowal, Knyipper-Csehovával, Leonyidowal és másokkal 10-15-ös csoportokra oszlottunk és Sztanyiszlavszkij rendszeresen foglalkozott velünk együtt a tempóritmus gyakorlataival.

Sztanyiszlavszkij azt kivánta tőlünk, hogy a legváltozatosabb gyakorlatokat hajtsuk végre, kezdve a váltakozó Ütemű és erejű tapsolástól - hol az ütem első, hol valamelyik másik negyedére - hol lelassítva, hol meggyorsítva a metronóm ritmusát.

színész munkája, 602-603. p.- 138 -