Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)
A színészi szó
kor lehet jól végrehajtani, ha a növendék az adott feladat megvalósításához elképzeli az őt érdeklő feltételezett körülményeket. Sztanyiszlavszkij a beszéd művészetét semmivel sem tartotta kevésbé bonyolultnak, mint az énekmüvészetet. Nem véletlenül hangoztatta gyakran: a jól elmondott szó már ének, a jól eldalolt mondat pedig már beszéd. A drámai színészekhez szólva, gyakran hoz fel példát az énekművészeiből és rendkívüli jelentőséget tulajdonit a hang feletti uralkodás képességének.-Értsék meg - mondta -, hogy ha nem uralkodnak hangjukon, ha nem képesek a gondolatot világosan, hangosan, pontosan kifejezni, ha nem képesek úgy útjára bocsátani a hangot, hogy az eljusson a hallgatóságig, olyankor ezt a hiányosságot hangbeli bűvészmutatványokkal igyekeznek elrejteni. Ilyenkor csak pátosz jön létre és a hang ahelyett, hogy repülne, mintegy kiköpődik magukból és nem jut el oda, ahova kellene. Sztanyiszlavszkij még gyakrabban vitázott az olyan színészekkel, akik a "beszéd erejét" a hangosságban keresték. Kifejtette, hogy a "forte" nem jelent valamiféle abszolút nagyságot, amelyet egyszer s mindenkorra meghatároztak, mint a métert vagy a kilót, és A színész munkája cimü könyvének második részében a Színpadi beszéd cimü fejezetben azt ajánlja, hogy tanulmányozzuk a nagy énekesek példáját, milyen hatalmas hatóeszköz a hang fokozatos erősödése. így fejti ki ezt a tételt. "Tegyük fel, hogy nagyon halkan kezdték mondani a monológot. Ha egy sor után kissé hangosabban folytatják a mondanivalót, ez már nem lenne ugyanaz a ,piano*. A következő sort már hangosabban mondják s ez még kevésbé lesz ,piano’, mint az előző sor volt és igy tovább, mig el nem érik a ,forte’-t. Ha az erősítést ezzel a fokozatosan növekvő módszerrel folytatják, végül elérik a han- 118 -
