Knyebel, Marija: A színészi szó - Korszerű színház 35-36. (Budapest, 1962)

A színészi szó

kor a szinész képes minden előadáson uj és uj árnyalatokkal felékesiteni az adott szóbeli formát.

Mindaz a mélyreható és bonyolult munka, amelyet Sztanyiszlavszkij javasol, az ő szavaival élve "a szerep szövegmólyóhez" vezet.

"Mi aza szövegmélye?- Írja Sztanyiszlavszkij. -Ez az emberi lélek nyilvánvaló, belsőleg érzékelhető élete, amely állandóan ott van a szöveg szavai mélyén és folyamatosan igazolja és elevenné teszi ezeket a szavakat...

A szövegmélyében benne rejlik a szerep és a darab megszámlálhatatlan, változatos belső vonala...

A szövegmélye késztet bennünket arra, hogy elmondjuk a szerep szavait...

Mindezek a vonalak bonyolultan kapcsolódnak egymáshoz mint a sújtás egyes szálai és végigvonulnak az egész színdarabon a végső fő feladat felé.

A szerep és a darab átfogó cselekvése csak akkor jöhet létre, ha a szövegmélyének egésze elönti az érzést, akár valami vizalatti áramlat.

Ez nemcsak fizikai cselekvésben jut kifejezésre, hanem a beszédben is; nemcsak a testtel lehet cselekedni, hanem hanggal,szavakkal is. Amit a cselekvés területén átfogó cselekvésnek nevezünk,azt a beszéd terüle-1/

tén szövegmélyének nevezzük."

"A SZÍNÉSZNEK TUDNIA KELL BESZÉLNI"

Ha Sstanyiszlavszkijnak a beszéddel kapcsolatos munkásságáról szólunk, nem szabad elfelednünk, milyen nagy jelentőséget tulajdonított a beszédtechnikának, annak a mun^A színész munkája, 492-493. p.- 101 -