Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
házra korlátozzuk, akkor sohasem érünk el a szinház eredetének megértéséhez, ez esetben fejlődésének sokoldalúsága elkerülné figyelmünket, sőt a jelenkori dráma egyes jelenségei bizonyos vonatkozásban érthetetlenek lennének", Stadler eszméi azt bizonyítják, hogy közvetlen kapcsolatot lát a szinházmüvészet és a társadalmi élet között. Azonban néhány, az utóbbi időben nyugaton publikált színháztörténeti munka azt bizonyltja, hogy egyes történészek az idealista esztétika alapján állanak, müvészetfelfogásuk mint formaprobléma Jelentkezik, figyelmen kivül hagyják a művészi alkotás konkrét történeti valóságát, S ilyen vonatkozásban nem tekinthetők tudományosnak ezek a színháztörténetek annak ellenére, hogy a müvekbe helyes esztétikai fejtegetések ie beépülnek.Ezeknél a történészeknél az okozza az alapvető hibát, hogy a művészetet nem a társadalmi élettel szoros kapcsolatban fogják föl. Ez látható például az egyetemes drámatörténet egyik újkeletű alkotásában, J.T. Shlpleyí,ÍJ/ müvében ie. Az amerikai történész müve az idealista művészetkoncepciót tükrözi, úgy fogja fel a művészetet, mint a formák kombinációját. mint sajátságos épületet, ideológiai cél nélküli alkotótevékenységet. Az amerikai szerző szerint a világirodalom legjelentőeebb drámáinak történeti bemutatásánál, az érték legfőbb kritériuma a következő: "a darabnak szórakoztatnia kell, és fel kell hevitenie a nézőt."^9/ Shlplev szerint "a színházművészetben a fő és meghatározó elem nem a katharzis, hanem az exaltáltság", az eredményezi nála az exaltáltság elméletét mint az érték legfőbb kritériumát. Könnyen érthetővé válik ez, ha figyelembeveszszűk, az Író hitvallását: "Bárhogyan tekintsük is, akár ne-68/ J. T...Shipley Guide to Great Plays /Washington, Public Affairs Press/, 69/ i.®. 90 -
