Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
mentáddá anyagot olyan mii vak előkészítésére használják fel, amelyek non Ismétlik meg a régiek hibáit, a adatokra, nem pedig erőszakolt elméletekre támaszkodva matassák meg az igazságot a román színház eredetének és eredetiségének kérdésében, a román színház nemzeti jellegének kérdésében. A mai román színháztörténeti miívek abban a meggyőződésben gyökereznek,hogy színházi kultúránk múltját nem kell szépíteni, nem kell átalakítani, mert haladé, demokratikus jellegű és értékes, csak tanulmányozni kell a legfontosabb dokumentációs anyagok,valamint a régi színháztörténeti munkák fölhasználásával, és magyarázni annak a történettudománynak a szellemében, amelyik a marzizmua-leninizmus társadalom- és mUvéazetfölfogásán alapul. A marxizmua-leninizmue esztétikájának elsajátítása, a párt eszméitől irányitott munka biztosítja, hogy a művészettörténetből valóban tudomány legyen, amely a művészi jelenség komplex jellegét figyelembe véve a művészet haladását és lényegét kutatva, képes arra, hogy a művészet fejlődéstörvényeit fölfedje. A román színháztörténet tehát egyenlő a művészettörténet, az egyes iskolák és munkák eredetének, megjelenési formáinak ás fejlődésének vizsgálatával, a materializmus és idealizmus közötti harc feltárásával, valamely művészi jelenség lényegének ée jellegzetességének meghatározásával; ily módon az évszázadokon át létrejövő művészi alkotásokon, a népi színházi kultúrán keresztül megnyilvánuló román varlóság megismerésének egyik formája. Ha abból az alapelvből indulunk ki, hogy a román társadalom történetén és történelmi fejlődéstörvényein alapuló román színház történetét eredetétől szükséges ismernünk,világos, hogy a kutatónak elsődlegesen megoldandó problémának kell tekintenie a színházi és dramaturgiai források tanulmányozásában a színházi fogalmak körülhatárolását, jobban- 88 -
