Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

amelynek erkölcse, gondolkodásmódja éa művészete alkalmas volt a feudális rend megdöntésére.

Egyáltalán nem véletlen, hogy Al. Klritescu a reneszánsz művészet és szellemiség illusztrálására Michelangelo alakját választotta. Michelangelo alakja nemcsak a papi zsarnokság és feudalizmus rabságából megszabadult emancipált világpolgár, a reneszánsz ember, hanem magában hordozza ennek és a művész-polgárnak,a polgári öntudat képviselőjének, a társadalmi felszabadulás harcosának szintézisét, aki önmagában éli át a polgári fejlődést, és megszabadult annak az erkölcsnek a bigottságától, amely a művészetet is a klérus szolgálatába állította. Michelangelo az uj, humanista művészet élharcosa volt.

Michelangelónál jobban - kivéve Leonardo da Vincit - egyetlen más művész sem jellemezhette volna ezt a korszakot, nem jeleníthette volna meg átütőbben a reneszánsz humanista kultúráját,

Michelangelo, aki 1475 - 1564-ig majdnem egy évszázadot végigólt, Leon Battista Albertivel és Leonardo da Vincivel együtt azok közé a művészek közé tartozik, akik az alkotás gyakorlatát összekapcsolták a világi művészet kereső, kutató szellemével. A humanista gondolkodókhoz hasonlóan ők is vallják a kutatás, a biblia egyéni értelmezéaéíek jogát, a katolikus miszticizmus talajától elszakadva lumánusabb, világiasabb erkölcsöt alakítanak ki.

Al. Klritescu a művészet elvilágiasodásának folyamatát z erkölcsi és filozófiai koncepció elvllágiasodáaával egyégben mutatja be. A dráma Michelangelóban, az ő alkotóéi rrongàsaiban s különösen művészi munkájában ábrázolja azt folyamatot, amelynek során a művészet eltávolodik az egyáz szolgálatától, ás a polgárság problémáihoz közeledik, Lyan témák feldolgozásához jutva el, amelyek a társadalmi iladás problematikájának körébe tartoznak.

Michelangelo alakja - a Klritescu drámában - kiválóan ïllemzi a reneszánsz uj művészetkoncepcióját.Még akkor is,- 66 -