Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)

A rendezés néhány kérdéséhez

G.M. ZâmflreBCU a Naatasla kisasszonyban a következő utasítást adja: "Az ablakról leszakadt függöny úgy lóg,mint egy madárszárny". Ez az utasítás sugalmazza a rendezőnek az egész jelenet atmoszféráját,

A drámaíróknak az olvasók érdekében fel kell használniuk a színpadi utasítás közbe szúrt szöveg hatóerejét is. Milyen szuggesztiv ereje van Camll Petrescu precíz zárójeles megjegyzésének Marin Tacutuval kapcsolatban a Bfilcescu c. színdarabban: "Fölemelte viaszszerü, már nem is földi arcát, mintha a sirból kérné számon..."

De, vajon milyen segítséget jelentenek az ilyen utasítások: ragyogóan mosolyogva, nevetve, kis szünet után,hallgatás után stb.?

Ha ezek hiányoznak vagy nem megfelelőek, előítéleteink támadnak a drámával kapcsolatban irodalmi színvonalát illetően, és aggályaink a színpadi megvalósítást illetően.

Nagyon sok darab elején olyan szereplőlistát találunk, amelyben sem életkor, sem foglalkozás, sem társadalmi hovatartozás, általában semmiféle jelzés nincsen. Ha elolvassuk az Elveszett levél szereplőinek névsorát, azonnal benne vagyunk a dráma világában, a társadalmi szokásokban, el tudjuk képzelni magunkban a szereplők legjellemzőbb vonásait. Miért nem segítenek akkor egyes drámaírók a színpadi cselekmény kibontakoztatásában ezzel a sajátos és egyáltalán nem megvetendő eljárással?

Bizonyos,hogy a hősök jellemzésének fő eszköze a nyelv marad, A drámai hős nyelvezetének irodalmi s a jellemhez illő formája az első feltétele annak, hogy ez a nyelv valóban művészi legyen, és ehhez egyetlen segédeszköz sem hanyagolható el.

Drámairodalmunk a felszabadulás óta jelentős sikerekről adhat számot. Ennek a korszaknak sok drámája irodalomtörténeti értékű. De 16 óv után nyugodtan fölléphetünk azzal az igénnyel drámaíróinkkal szemben, hogy értékesebb mű—

57 -