Alterescu, Simion: Rendező, dráma, színház - Korszerű színház 34. (Budapest, 1962)
A rendezés néhány kérdéséhez
drámai vizión alapul, amely az ideológiai állásfoglalással és a valóság sajátos konfliktuózus megjelenítésével van kapcsolatban. Jelentős müvet nem lehet meghatározott törvények alapján alkotni. Nem beszélhetünk holt, megmerevedett törvényszerűségek, valamely normativ drámaesztétika alkalmazásáról a szocialista dramaturgiában, hanem olyan uj, forradalmi formák megtalálásáról, amelyek az uj tartalomnak megfelelnek. Az egzisztencialista drámától különbözően,amely minden drámai formát elvet, a szocialista realista dráma megújítja a drámai formákat, fölhasználva a világirodalom legnagyobb müveinek tanulságait. Éppen Marx Károly mondotta, hogy a görög művészet és a görög éposz "bizonyos tekintetben utolérhetetlen modellnek és zsinórmértéknek számit."^ A drámai folyamat meggyőző ereje magának a drámának a természetében van,az élet értelmének és az alapvető ellentmondások feltárásnak módjában, abban, ahogyan életrekelti a valóságot, és megalkotja a jellemeket. De a drámai cselekmény ereje azonnal csökken, mihelyt a dráma szcenikai krónikává, emberek és események "drámai" elbeszélésévé válik. Ebből a megállapításból arra lehetne következtetni, hogy ily módon tagadjuk a brechti színház dramaturgiai értékét. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az epikus színház, úgy, ahogyan azt Bertolt Brecht elképzelte, azon az elven alapul, hogy az érzések forrásai mindig ellentmondásos tények, hogy "a magatartást mindig ellentmondó és sohasem egyszerű érzelmek és reflexiók határozzák meg." A brechti epikus színházat nem kell és nem lehet fetisizálni, formájából nem kell és nem lehet dogmát csinálni, minthogy lényege magának az életnek a dialektikája, »agy német színházi emberek állapították meg nem is egyszer,hogy ez a színház a meg-megujuló harcokból eredő morált és esztétikát követi. 9/ Marx-Engels: Művészetről. Irodalomról. /Szikra, 1950./ 38
