Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházművészetről

sek vagy konvencionálisán szépek is a színészek által vég­hezvitt trükkök, mesterségességük soha nem mérhető a termé­szet valóságos szépségéhez. Valóban, mi mindent meg nem tesznek az emberek, hogy másokat a természet megerőszakolásával hökkentsenek meg. Egyesek kardot nyelnek vagy égő kócot, mások kígyó módjára tekeregnek, kézenjámak vagy fejen állnak, megint mások elefántból kötéltáncost, fókából hasbeszélőt, kutyá­ból mülovart idomítanak, a színészek pedig arra akarják kényszeriteni magukat, hogy olyasmit éljenek át, ami nem sajátja az emberi természetnek. Nos? Végezetül csak érdekes látvány lesz, nem pedig az emberiség lelkiéletének tükrözése, amely ellenállhatatlan igazságával és természetes szépségével ragad magával. Ezekben a pillanatokban a színház egyszerű látványos­sággá süllyed. Ó jaj! A mulatságos látványok, amelyek az embereknek annyi fáradságába kerültek, soha nem érnek fel az emberi lélek és test természetes szépségével, mint ahogy az álla­tok idomitása sem ér fel a szabadon élő kutya szépségével, a puszta elefántjának vagy a viz fókájának szépségével. A mesterkéltség nem egyéb szórakoztató nyomorékságnál, a mű­vészet viszont természeténél fogva szép igazság. A természet megerőszakolása torzítás és hazugság. El­lentmond a természetes igazságnak. A hazugság és a torzság nem lehet szép. A hazugság és a torzság nem emelheti fel lelkünket, hacsak már eleve mindörökre meg nem fertőzte azt, A hazugság és a torzság összeférhetetlen az igazi mű­vészettel. A mesterkéltségből soha nem lesz igazi művészet. Óvakodjanak az erőszaktól és ne akadályozzák meg ter­mészetüket, hogy normális és szokásos életét élje.- 96 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom