Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházművészetről

MEGJEGYZÉSEK A SZÍNHÁZMŰVÉSZETRŐL

1. A RENDEZŐ

A rendezőnek mindig előre kell néznie és arra kell életét beállítania, amit még nem ért el, előre kell törnie afelé, ami csalogatja. Ha az igazi csalogatja és ő mégis megnyugszik - az ő baja.

Ez az örök vágy minden művésznek fontos, de a rendezőnek különösen az, s azt is megmondom, miért.

Amikor az ember darabot rendez és az alkotást csirájában éli át, szeretni és értékelni kezdi fáradságát; a fáradság azonban a művészet szempontjából nulla. A művészetben nem a fáradságot értékelik. Amikor nagy munka után kezd valami kirajzolódni, az elért eredmény annál értékesebb, minél nehezebben jutottunk hozzá. A művészetben azonban nem mindig értékes az, amit csak fáradsággal értünk el.

Az ember az elért eredményt értékén felül kezdi szeretni. Eltúlozza az elért eredmény értékét. így szereti az anya beteg gyermekét. Miközben megóvta életét, nem veszi épzre nyomorékságát és még szereti is ezt a nyomorékságot.

Veszélyes szórakozás ez a rendező számára, mert már kezdi nem látni a hibákat, de bejön egy friss ember - a néző - és azonnal meglátja őket.

A rendezőnek és a színésznek nem szabad túlságosan értékelnie munkáját és fáradságát, csak azokat az eredményeket, amelyek a fáradságtól függetlenül is továbbra tetszenek nekik /nem untatják őket/. Ha a rendező elérte a legközelebbi célját, azonnal kezdjen ábrándozni és tűzzön ki uj- 90 -