Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)
Megjegyzések a színházi kritikáról
Mintha olyan kevés lenne Osztrovszkij és Gogol lángeszét visszaadni! Mintha szégyenletes dolog lenne, ha valaki nagyszerűen játssza Osztrovszkijt és Gogolt, de ugyanakkor kitünően eljátssza Shakespeare-t is - mintha ez nem az illető tehetségének nagyságát bizonyítaná. Mindezt azért teszik, mert rosszindulatuak a szinészszel szemben és az az alantas céljuk, hogy bebizonyítsák, milyen nagyszerűen értenek a művészethez. Az olyan kritikus semmit sem ért a művészethez, aki nem értékeli az ilyen színész érdemeit, aki ragyogóan adja vissza Osztrovszkij és Gogol zsenijét és nagyszerűen közelit! meg Shakespeare zsenijét. Ez vagy aljasság vagy analfabetizmus. XI Amikor egy iró, egy képzőművész, egy zeneszerző kivételes termékenységéről van szó, az orosz kritika és a közönség mindjárt nekiesik, szemrehányások és támadások áradatával halmozza el, hogy szétaprózza tehetségét vagy túlságosan szereti a pénzt, vagy egyszerűen arra hivatkoznak, hogy a tolla, az ecsetje vagy a vésője alól kikerülő müveket nem eléggé hordta ki magában, nem fejezte be igazán. Akkor aztán egész hajszát indítanak a termékeny iró vagy képzőművész ellen. A többség kárörömmel ismételgeti, hogy tehetsége hanyatlik, hogy legutóbbi müvei nem méltók hozzá. Valósággal szükségszerűnek érzik, hogy leverjék a koronát a termékeny alkotók fejéről, amiért olyan termékeny a tehetségük. így történt ez Gorkijjal, Andrejevvel*, Ajvazovszkijjal**, Verescsaginnal***. *Andrejev, Leonyid /1871-1919/ orosz iró, a dekadens irányzat képviselője. **Ajvazovszkij, Ivan /1817-1900/ nagy orosz tájképfestő, főleg tengeri tájképei ismertek. ***Verescsagin,Vaszilij /1842-1904/ nagy orosz csataképfestő, kepei mély humanizmusáról tanúskodnak.- 77 -
