Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházi kritikáról

Amikor emberek egész testületé hónapokon át foglalkozik a bemutatóval, a kritikusnak lelkiismeretesen és meggondoltan kell ezt megbírálnia.

Máskülönben a következő történik:

A Cseresnyéskertet, a Három nővért az első bemutató után szidták, néhány évvel később ugyanezek az emberek lelkes hangon pontosan az ellenkezőjét Írták.

A Revizor esete: szidták az első előadáson, különösen Qrlbunyint*.

Amikor Kuznyecov** játszott - a 29. előadáson -, a kritikusok újra eljöttek, nagyon megdicsérték az egész előadást, különösen Gribunyint.

Úgy gondolom, az ihletről beszélő embereknek meg kellene érteniük, hogy az első előadáson ilyesmiről aligha lehet szó, különösen olyan emberek viszonylatában, akik alkotásukat széleskörű és nem banális tervre épitik, a akiknek számára az első előadás a közönség előtt lebonyolított első próba.

A kritikus felelőssége abban is áll, hogy tőle függ a tehetség halhatatlansága is, vagyis hogy milyen emlék marad róla a későbbi nemzedékek számára. Belinszkij őrizte meg számunkra Mocsalovot. De vajon hány tehetség hire nem jutott el hozzánk csak azért, mert nem akadt kritikus, aki értékelte és kiemelte volna a tömegből. A közönség akkor még nem volt eléggé iskolázott. Értékelése ás szóbeli véleménye nem jutott el hozzánk. A kritikusok rövidlátók voltak. Azt meglátják, hogy Csehov pesszimista, ezenkívül

*Gribunyin, Vlagyimir /1873-1933/ a Művész Színház egyik legjobb epizodistája. A Revizor említett, 1908. december 18-i előadásán Oszipot játszotta.

**Kuznyecov, Sztyepan /1879-1932/ 1908-10 között a Művész Színház tagja, később a Kis Színház egyik vezető színésze lett.- 73 -