Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházi kritikáról

érteni és értékelni, hanem tanulmányozni és helyesen értelmezni is. Ilyen körülmények között nem lehet vesztegetni az időt és nem lehet arra fecsérelni, hogy évtizedeken át vitassák. kétségbe vonják a színész tehetségének bizonyítékait, Ellenkező esetben az megy végbe, amivel oly gyakran találkozhatunk. Az igazi színészeket nagy színészeknek nevezik ki, elismerik tekintélyüket, és akkor kezdik felfedezni és értékelni őket, amikor ezek a színészek idős koruk miatt már nem lehetnek a művészet törvényhozói. Az igazi művész élete gyors, az ilyen átlagon felüli színészek elismerése azonban soká tart. Éb minél nagyobb és eredetibb a színész, annál tovább húzódik tehetsége elismerésének és tanulmányozásának folyamata, s a gyorsfolyásu élet nnnél hamarabb égeti ki az el nem ismert tehetséget.

Az esetek többségében a tehetséges színészek szeszélyesek a próbákon és rosszul fogadják a rájuk vonatkozó kritikákat - de nem azért, mert ezek a megjegyzések sértik önérzetüket, hanem azért, mert haragusznak önmagukra, idegesíti és rémiti őket, amikor nem tudják azt megragadni, amit kívánnak tőlük. Attól félnek, hogy ők maguk is csalódni fognak tehetségükben és képességeikben. Szörnyű dolog úgy lépni a közönség elé, hogy valaki nem hisz önnön tehetségében. A színésznek feltétlenül bizonyos önbizalomra van szüksége, és ezért mindennél jobban attól fél, hogy elveszítheti az önmagába vetett hitét.

Természetesen még gyakrabban fordul elő, hogy a nagy önbizalma és túlzott önérzetü színészek azért nem fogadják el a megjegyzéseket, mert önbizalmuk ezt nem tudja elviselni.

Az előbbiek szeszélyei megbocsáthatók és figyelmet érdemelnek, mig a második csoport sértődése sem együttérzést, sem hozzájuk való közeledést nem vált ki. Az olyan színész.- 70 -