Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházi kritikáról

linszkijnek volt Joga, ő azonban éppenséggel nem élt ezzel a Joggal. Ő az alkotást a lángész logikájának, tudásának, kutatókedvének és érzékének segítségével elemezte és értékelte. Jelenleg a kritikus személyes, ellenőrizhetetlen érzése a mérce. Ez mindenféle véletlenektől függ, egészségi állapotától, attól, hogy milyen állapotban vannak az idegei, a gyomra, otthoni és pénzügyi dolgai. Művészek és szakemberek egész testületének több hónapos munkája nem függhet véletlentől. A személyes és pillanatnyi benyomás ilyen mércéjének használatára a legkevesebb Joga éppen a színházi kritikusnak van, mert az ő befogadóképességét megrongálta, elhasználta a mindennapos színházlátogatás. A kritikus a legrosszabb, a legblazirtabb néző.

Mint minden más területen, a kritikusok között is sok a fafejü. Az irodalmi fafejüség különösen veszélyes nálunk. Először is azért, mert mint minden fafejünek, az ilyen embernek túlzott az önbizalma és a magabiztossága. Az ilyen önbizalom hipnotikus erővel hat a színházi közönségre,amely a színházi kritikákat könnyedén és meggondolás nélkül fogadja el. A mi művészetünkben, amelyet még senki sem tanulmányozott, a közönségnek semmiféle talaj nincs a lába alatt annak megítélésében, hogy mi történik a színpadon. Az egyszerű színházi nézőnek csak a személyes benyomása van,amely gyakran naiv, de viszont közvetlen. Ez a legfontosabb a néző számára és ha ezt az érzést valamiféle ismerettel lehetne ellenőrizni, akkor a kritikus nem volna veszélyes. A kritikus azonban felhasználja a közönség naivitását, ellenőrizhetetlen bírónak érzi magát és ezért mindent leir, ami csak éppen kóvályog a fejében, a szegény közönség meg hisz ennek a zagyvaságnak, mert lenyomtatták, meg azért is, mert nincs a közönségnek a lába alatt semmiféle talaj és semmiféle ismeret, amelyhez igazodhatnék.

64 -