Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

kedő az életben, a színpadon Osztrovszkij kiskereskedőjét játszhatja. Aki hisztérika az életben - máris kész drámai színésznő. Aki neuraszténiás az életben - ilyen szerepeket kap a színpadon. Tehetségtelen szép nős nagyvilági dáma.Nagyon alacsony és vidám kisasszony: naiva. Valamivel magasabb és unalmas kisasszony: drámai naiva. Kisasszony, akinek némi hangocskája van: szubrett stb., stb.

Egyszóval elég, ha valakinek néhány külső, lelki,esetleg beteges adottsága van, s máris drámai színész lehet meghatározott szerepkörben.

Az igazi színésznek más a véleménye: nem hajlandó tudni semmiféle szerepkörről és minden szerepet eljátszik, kivéve azokat, amelyek ellentétesek meggyőződésével és Ízlésével. A 40 éves Rossi* például nagyszerűen eljátszotta az ifjú Rómeót és a kövér, 50 éves Judic** elragadó volt 18 éves lányok szerepeiben. Ugyanezek a színészek pompásan játszottak igen idős szerepeket is, mindössze azzal a különbséggel, hogy fiatal szerepeikben külsejük kevésbé emlékeztetett a figurára.

Szerintem csak egy szerepkör létezik: jellemszinész.

Az olyan szerep, amelyben nincsen karakter - rossz, nem életszerű szerep és ezért az olyan színész, aki nem tudja visszaadni a megelevenített személy karakterét - rossz, egyoldalú színész.

Valójában nincs a földön ember, akinek ne lenne meg a maga, csak őrá jellemző jelleme, mint ahogy nincs a földön két ember sem, aki úgy hasonlítana egymásra, mint egyik tojás a másikra. Még a teljesen jellegtelen ember is karakterisztikussá válik a maga jellegtelenségével.

*Rossi Ernesto /1827-1896/ a világhírű olasz szinész"dinasztia" talán legismertebb tagja, 1866 ás 1871 között szinte az egész világot bejárta, Oroszországban is többször szerepelt.

**Judic, Anna-Marle-Louiae /1850-1911/ kiváló francia színésznő, főleg naiva-szerepeket játszott.