Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

A színész munkájáról szóló mű előzetes anyagából

ipari szék. Az állandó gyakorlattól a mesterember hozzászokik szűkén speciális munkájához, ettél meggyorsul a munka és olcsóbb lesz. Hát nem ugyanezt csinálják azok a színházi vállalatok, amelyek nem mUvészi, hanem anyagi célokat követnek? Az ilyen színházak száma légióra tehető. Ezekben is egyes emberek csak nevetséges öregembereket tudnak játszani, mások ostoba fiatalokat, megint mások jól tudnak sirni vagy nevetni. A rendező úgy ahogy összeenyvezi őket, és előáll a gyatra előadás, amely két-három kasszát sem bir ki. Ilyen módszer mellett persze egy-egy idényben több mint száz darabot is be lehet mutatni.

Követelhetünk-e a színészektől uj megfigyeléseket, változatos típusokat, különféle játékfogásokat, uj formák keresését a szerző egyéniségének tükrözésére, egyszóval várhatunk-e tőlük alkotó munkát, ha minden darabot egy vagy maximum tiz próbával készítenek elő? Végül is elég lehet-e egy ember képzelete évi 50-100 szerep megalkotására, pedig gyakran ennyi az osztályrésze egy-egy vidéki színésznek. Csodálható-e, hogy ezek a szerencsétlen napszámosok kezdetben a kisipari, később már a gyáripari módszert kénytelenek alkalmazni szerepeik előkészítésében. így következik be a munkafelosztás és a színészek szűk specializálódása. Más szóval, megjelenik a színészek szerepkörre osztása, az előző bemutatók hagyományait, a különféle játékiskolákat hívják segítségül.

A szerepkőri felosztás meggyorsítja a színészek munkáját, a harsány szavak pedig elleplezik a közönség elől az ilyesfajta munka rossz minőségét.

Sok más ok is van, amely alátámasztja ezt a hibás szokást.

A szerepköri felosztás felméri a szerepre éhes színészek étvágyát és egyenletesen osztja el közöttük a munkát. Hiszen tudott dolog, hogy a siker és a Jó szerepek miatti féltékenység a színészek közti ellentétek két fő oka.- 12 -