Sztanyiszlavszkij: Új ösvényeken - Korszerű színház 33. (Budapest, 1962)

Megjegyzések a színházművészetről

igazi színész az érzelmek szimfóniáját alkotja meg és megtanulja szépen előadni azt.

A szöveg csak eszköz számára, amely felerősíti a lélek hangjait; a gondolatok helyettesitik számára a dallamot, az eszmék a Leitmotivumok, amelyek áthúzódnak a szerep és a darab egész életén.

Az igazi színész fél megsérteni az érzelmek megalkotott szimfóniájának folyamatosságát, ezért uj meg uj lelki hangokat keres a szerep szavaiban, a cselekvésekben, a tényekben és azok leírásában-, az ismeretek közvetítésében, a rövid és jelentéktelen válaszokban, az egyes sóhajokban, a felkiáltásokban, a hallgatásban, még a díszletek mögött, színpadra lépés előtt is. Hát hogyan kívánják, hogy az ilyen színészek ne éljenek a szerep lelke szempontjából oly fontos momentumokkal, mint a költő által müve alapjául tekintett gondolatok és eszmék kifejtése. Természetes, hogy az ilyen szinéez felhasználja ezt, a színész számára oly hálás anyagot, mert a gondolatokból és az eszmékből jönnek létre gyakran az emberi érzés feszültségének legmagasabbrendü motívumai.

A szerep lelkiélete az érzések és érzetek szakadatlan láncolata, ezek mindegyike más személyekkel vagy önmagával való kapcsolatban igyekszik kifejeződni. Ezt a végtelen lelki láncolatot szétszakítják az érzés nélküli, száraz gondolatok és üres szavak. Ezeket ezért csak hasadással lehet összehasonlítani, amely eltorzítja a műalkotást.- 99 -