Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

ményt. Legalább is logikusan ezt kell megkívánnunk. Ellenkező esetben csak terheli a színpadot,következésképpen zavarja a játékot vagy jellegtelenül beleolvad a díszletbe. A színházban minden felesleges tárgy veszélyes. Ha Ily módon felismerjük a kellék színházi szerepét, joggal követeljük meg tőle, hogy plasztikai szépsége összhangban álljon a díszletekével és a jelmezekével, valamint a választott vagy létrehozott stílussal és hogy, végső soron, inkább legyen szimbolikus, semhogy esetleges, tárgyi mivoltát hangsúlyozza. Soha nem ismételhetjük elégszer az effajta megállapításokat: "A szinpad a pszichológiai metamorfózisok színhelye} a szerelem itt kendővé /Trisztán és Izolda/ vagy kötélhágcsóvá /Romeo és Julia/ válik, az öröm nászmenetté /Lohengrin/, lakomává /Úrhatnám polgár/, éjszakai mulatsággá /Figaro házassága/ alakul; a halálból pedig mozgó szobor lesz /Don Juan/ vagy kürtszó /Hernani/... És ez nem csak a tündérjátékra vagy az operára vonatkozik, hanem az egész drámairodalomra. Ha pedig a szerző nem gondoskodott róla, úgy a rendezőnek kell ezt a hiányt, amennyire csak lehetséges, orvosolnia."3^

A kellékben dúsan pompázhat a költészet; természetesen különösen olyankor, ha képzeletbeli, más szóval ha csak a szinész tehetsége idézi fel. Az oroszok gyakran élnek vele. Léon Kochnitzky ennek kapcsán emlékeztet egy jelenetre Osztrovszkij Erdő cimü müvének Meyerhold-féle rendezésében. "Egy csavargó horgászott a folyóparton. Bedobta a horgot, fogott egy halat, amely még vadul fickándozott, mikor kihúzta és gondosan kosárba helyezte. Zsinór, horog, hal, kosár nem léteztek; egy tehetséges művész hivta őket életre. Mert ezek csak mellékes kellékek voltak, a cselekmény logikus fejlődéséhez szükségtelenek, de igenis kedvezőek a darab atmoszférája szempontjából, mivel elidegeníthetetlen

Léon Kochnitzky: Encyclopédie Française, i. m. XVII. kötet.- 69 -