Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

Sx a szabályosság és selma tria "liternek" és "tempók" meghatározott elosztásából áll. Ab ebben a kompozícióban as egyes színészek összjátéka és az összhang játékuk, valamint az "ütemek" és "tempók" kiemelésére szolgáló egyéb színpadi elemek között egyik legfontosabb építőkőre az előadásnak, és ennélfogva a dráma tulajdonképpeni mozgásának.

App ezért a ritmus függ a kifejezéstől, a mimikától, valamint a rendezés tervétől, amennyiben as a színészek bejövetelére és kimenetelére, színpadi mozgatázukra, a díszletekkel és kellékekkel való kapcsolatukra stb. vonatkozik.

Eszerint Diderot Bzlnéazparadcxon.1ának tanulmányozása és megvitatása nem tartozik tárgyunkhoz, mert az lényegében a színészi játék technikájának kérdése. Az a megkettőződés, amelyet az Író paradoxnak talált, valójában vitathatatlanul megvan minden emberben, aki ura önmagának. Pierre Abraham1^ joggal magyarázta, hogy a színész, mint társadalmi lény "közvetítő állomás saját belső lénye és a színpadi alak között". Az alakot belső lényének forrásaiból táplálja s ugyanakkor ő a védőellenző két olyan élet között, amelyek túl érzékenyek s túl vibrálók ahhoz, semhogy meggondolatlanul, a lejátszódó jelenet veszélyeztetése nélkül érintkezésbe kerülhetnének egymással.

Mégis, szükségesnek tartom, hogy tájékoztatásul közöljem itt Louis Jouvet sorait12^, amelyekben szakmai megkülönböztetést tesz a színész szó két francia megfelelője, az "acteur" és a "comédien" között;ezeket a szavakat ugyanis a köznyelv minden megkülönböztetés nélkül, egyaránt alkalmazza.

"Az ’acteur’ csak bizonyos szerepeket tud eljátszani; a többit egyéniségének megfelelően torzítja el. A ’comé-Pierre Abraham neves, ma is élő haladó francia iró, kritikus, irodalom- és szinháztörténész. - /A szerk./

xx^ Encyclopédie Française. XVII. kötet.- 62 -