Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

vében is említett Bouffes du Nord nevű, politikailag is(művészileg is rendkívül haladó "nemzetközi színházat" igazgatta. Drámairással is próbálkozott; 1927-ben irta P. Vaillant-Couturier, a nagy kommunista harcos társaságában Le père Juillet cimü drámáját.

A kezdeti lépéseit tevő filmművészetnek Léon Mouseinac azonnal harcos és tevékeny propagálójává és egyben bírálójává szegődött, felfedezve a benne rejlő hatalmas lehetőségeket. Már 1920-ban kivívja, hogy a "Mercure de Prance" cimü lapban állandó filmkritikái rovat induljon, amelyet 1928-ig vezet. Ugyanebben az évben külön kötetet szentel a szovjet filmnek, 1929-ben pedig Balázs Béla és Ejzenstejn társaságában összehívja Svájcban a filmművészek I. nemzetközi kongresszusát, összegyűjtött filmkritikái több kötetben jelentek meg.

A II. világháború után - miután megjárta a Pétainkormány börtöneit is - a párizsi Iparművészeti Főiskola igazgatójává nevezték ki; ezt a tisztet 1959-ig töltött be. Hajlott kora ellenére jelenleg is állandóan dolgozik.

A rendezésről szóló kézikönyve, úgy érezzük, hézagpótló mü hiányos rendezési irodalmunkban - hézagpótló elsősorban az alapfogalmak világos és egyértelmű tisztázása révén. Ezekre az alapfogalmakra kell felépülnie minden rendezői koncepciónak, a kötöttségeken belül a lehető legtágabb szabadsággal: ezt a dialektikát, ezeket a széles és gazdag lehetőségeket éppen Moussinac hangsúlyozza a leghatározottabban. A müvében közzétett ismeretanyag a maga sokoldalúságában és tömörségében egyaránt hasznos segédeszközül szolgálhat a ZZ. század színházának megismeréséhez; és ha bizonyára lesznek is, akik egyes megállapításaival nem értenek egyet, a vita is értékes eredményeket hozhat, ha a vitapartner olyan tudós, olyan színházi szakértő és olyan ember, mint Léon Moussinac.

4