Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Első rész: A rendezés elméletéről

4. ábra

Az epidauroszi színház tervrajza

csakis ebben az értelemben ihlethet bizonyító erejű és helytálló alkotásokat.

Vajon nem erre gondolt-e Nietzsche, amikor ezt irtás "...ha valamelyikünk hirtelen ott teremhetne egy ilyen ünnepi athéni előadáson, nem az lenne-e első benyomása, hogy valami különös és barbár látványosságban van része?" Akár szűk és hosszú, akár bármilyen más színpadhoz ragaszkodunk, e "merevség" igazi szellemét csak történelmileg egyenértékű korban lehet újra fellelni. Előfeltétele egy mélységesen azonos társadalmi közösség és egy szinte egyszerinek mondható nézősereg.

Ha már megálltunk az antik példánál, mondjuk el* amikor a görög költő megteremtette a kórust /amely a dionüszoszi ditiramboszokból született,megindokolja a lirai betétek- 46 -