Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)
Első rész: A rendezés elméletéről
megkísérelték az oroszok is,Franciaországban pedig,például, Gémier/ a lehető legnagyobb számú tömeg részvételével valósítsák meg. Georg Fuchs egy modern, a modem kultúrának végre megfelelő szinház megvalósitása, a szinház ujrateatralizálása /a kifejezés tőle származik/ érdekében magának a civilizációnak az erejére számított: "Civilizációnk hosszú letargiából ébredezik; a jégkorszak civilizációjának hirtelen lendülete szétrombolta a gondosan berendezett régi civilizációkat. Azokban a nagy konglomerátumokban, amelyeket az ősi földből kiszakadt emberek alkottak, elveszett a fajok ereje: a régi öntőformák széttörtek, anélkül, hogy helyükben újak keletkeztek volna..." Jacques Rouché a tárgyhoz Írott kommentárjában kifejti, hogy ha majd ez az uj társadalom elnyeri végleges formáját, sikkor uj szinház születik számára, mint ahogy uj irodalom is virágzik majd fel. Módosulni fog még a színházépület szerkezete is: egyetlen amfiteátrum lép a páholyok és erkélyek helyébe. Ez az anyagi átalakulás kisebb szinpadnyilást kíván majd, megkönnyíti a hátterek eltüntetését és több fantáziát enged, tágabb teret nyit majd a szinpad berendezésének. "Georg Fuchs azért követeli ezt a dombormüszerü színpadot, hogy a hang ne veszszen el a mélységben, a magasságban és az oldalakon, mint ahogy ez a nagy mélységű színpadokon történik. Van egy általánosan megállapított tény: a színész mindig hajlamos rá, hogy a rivalda felé közeledjék, mintha közelebbről akarná átadni a tömegnek a benne lüktető ’drámai életet’... Egy belső erő, a dráma ereje ösztönzi erre. Elmondhatjuk, hogy a szó szoros értelmében, ’ki akarja domborítani’ magát. így hát a dráma legsajátosabb törvényei ellen támadunk, ha meg akarjuk akadályozni ezt a kölcsönös kapcsolatot színész és közönség között... Eszerint a dráma leglényegesebb törvényei a dombormüszerü szinpad elvéből fakadnak. A színpadot a nézőtértől elválasztó rivaldából olyan hely lesz, ahol a színész fizikai drámai mozgása átalakul a néző szellemi-37 -
