Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Bevezetés. Általános kísérlet egy színházi koncepció felvázolására

nük, mint visszfényt, rájönnénk, hogy forrásaik közül a divat nem a legcsekélyebb.

A színművészet a filmmel együtt a legelevenebb művészet, azaz minden művészetek közül a legnagyobb számú esetleges feltétel függvénye, mert mind térben, mind időben meghatározott. Mivel változó elemeknek van alávetve, például egy szinpadi játéknak vagy a szinész mindenkori részvételének, szigorú pontossága nincs teljesen biztosítva. Az elemeknek ez a kölcsönös függése, és a legfőbb elemnek, a színésznek törékeny változandósága csak növeli a színház megrendítő szépségét és eredetiségét.

Ezért kell ebben a tanulmányban különválasztani a mulandót a tartóstól és az állandótól és miután a múlandó mozgatórugóit megértettük, figyelmünket a tartósra és a maradandóra összpontosítani. És azt hiszem, ez a szerepe minden épitő bírálatnak.

14 -