Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

előtt hozzákezdenének szerepük kidolgozásához, reális összképük legyen a munkáról.

IV. AZ EMLÉKPRÓBÁK

A rendelkezőpróbákról az emlékpróbákra való átmenetet tömören, de pontosan jellemzi a Versailles-! rögtönzésnek az a jelenete, amelyben Molière igy szól La Grange-hoz:

MOLIÈRE: ön pedig ne felejtse el, hogy úgy jöjjön be, amint mondottam: úgynevezett nagyvilági tartással, parókáját fésülgetve és fogai közt egy kis dalt dúdolva: lala la la la la la la. Önök pedig tömörüljenek, mert két márkinak hely kell és nem olyan emberek ök, akiknek személye kis hellyel beérné... Rajta, beszéljen.

LAGRANGE: Jó reggelt, márki.

MOLIÈRE: Édes istenem, de hiszen egy márki nem ezen a hangon beszél... stb.

Ezek szerint az emlékpróbákkal kezdjük meg a szó tulajdonképpeni értelmében vett próbamunkát, rendezőnek és színészeknek ezt a közös, egyesitett erőfeszítését, amely kétségkívül a legnehezebb fázisa az előadás előkészítésének. Ennek során adja meg a rendező, az előadás tervén belül, a mü értelmét és formáját, ekkor alakítja szervessé a játék stilusát és szellemét és teszi nyilvánvalóvá a színjáték egységét még variációiban is.

Voltak olyan rendezők, akik széleskörű színházi kultúrával, kifinomult Ízléssel rendelkeztek, csodálatra mél-X// Mint mindig, itt is vauinak különleges esetek, sajátos körülmények. Ezeket itt nem vehetjük figyelembe. A müvemben ismertetett rendezési gyakorlat általános elveinek alkalmazási lehetőségei és változatai igen nagyszámuák.- 139 -