Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)
Második rész: A rendezés gyakorlatáról
A felolvasást ma általában a rendező végzi, bár megtörténik, hogy maga a szerző olvassa fel müvét. Általában, bármit is hihetnek, nem ő a legjobb felolvasó. Racine csodálatosan olvasta fel müveit /Moliére-ről nem is beszélve/, Voltaire úgyszintén; sőt, ő oktatta elsőnek Lekaint a deklamálásra. Ugyenezt tudjuk Carlo Gozziról és Goethéről is. És idézhetnénk mai drámaírókat is, akik felolvasáskor nagyszerűen tudják feltárni gondolataikat, szándékaikat, jelezni a dialógus szellemét és értelmét,sőt, hangnemét is. Minden esetre e kiindulás idején, amely az előadás szempontjából döntő fontosságú, a rendező és a szerző elgondolásai és véleményei között már nem lehetnek félreértések. Minden félreértés,amely túléli ezt az előkészítő szakaszt,a próbák jó munkáját megzavaró konfliktusokat szül. Hasznos, ha a felolvasást általános expozé követi, amely kifejti az előadás vezető gondolatait. Világosan kell rámutatni a mü lényeges vonásaira, mind azokra, amelyek megszabják a formát, mind azokra, amelyek a cselekményt határozzák meg. A darabválasztás okainak megfelelő meggyőző erővel kell kibontakozniuk. Ettől az egyszemélyes felolvasástól vezet majd az ut a többszemélyes felolvasáshoz /olvasópróba/,majd a színészi játék kidolgozásához. Pontos, hogy ezt az összejövetelt jól készitsük elő és kellően szervezzük meg. Például be kell tudni mutatni a színészeknek, tömör magyarázattal kisérve, az épitett diszletmaketteket,valamint a jelmezterveket /vázlatokat és kész rajzokat/, ki kell fejteni a zene és esetleg a pantomim, a koreográfia szerepét stb. Minden szereplőnek meg kell kapnia szerepe szövegét és, ha lehet, a mü teljes példányát. Ismertetni kell a munka és a próbák menetrendjét mind módszer, mind /gyakorlat szempontjából, oly módon, hogy semmi félreértés ne merülhessen fel. Ettől a perctől fogva minden munkatársnak éreznie kell a teljes elkötelezettséget.- 129 -