Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)
Második rész: A rendezés gyakorlatáról
a színész tehetséges, úgy ebből a találkozásból néha érdekes kombinációk születhetnek, amelyek nyomán váratlan és meglepő aspektusok tárulnak fel. De valahányszor ilyen kísérleteknek vagyok tanúja, óhatatlanul is arra gondolok, hogy ilyenformán átlépünk a fioriturák és az anekdota birodalmába." így hát elvben mindig a temperamentumnak kell irányítania a szereposztást, azaz a színészi tipusok megválasztását, amelyek, a tudományos, morfológiai osztályozás szerint a következő csoportokra oszlanak: lélegző, emésztő. izom- és agyi jellegű temperamentumok.^ A rendezőnek az idevágó sémák alapján meg kell tudnia különböztetni e csoportok legnyilvánvalóbb jellemvonásait. Az ehelyütt adódó összehasonlitás az ókor, a reneszánsz és a modern kor típusai között P. Abrahamot arra a megállapításra vezeti, hogy "a tragikus vagy vígjátéki alakok nagy családjainak mindegyikében a fizikai alkat-tipus állandóságával" találkozunk és ez "azt a gyanút kelti bennünk, hogy az alak és az életrekeltésével megbízott fizikai alkat-tipus kölcsönös megfelelését tartós motívumok biztosítják..." így "ha azt mondjuk, hogy a XVI., a XVII. vagy a XX. század egy-egy komikus alak megalkotásánál visszatalált a görög komikus testalkatához vagy maszkjához, ez nem ezt jelenti, hogy a szóbanforgó testalkat vagy maszk a színháztörténet' során változatlan maradt, hanem azt, hogy a mai színészben és nézőben ugyanolyan fiziológiai igények élnek, mint akkor és ezért azonos típusokat találnak ki, teremtenek újjá. Röviden mindez annyit jelent, hogy egyik is, másik is, anélkül hogy tudna róla, olyan megfelelési törvényeknek engedelmeskedik, amelyek szórványosan megnyilvánulnak a színpadon, létrehozván ezt^et a meghökkentő analógiákat." ^ A színészi tipológiák sorában akadnak egyéb morfológiai jellegű felosztások is, mint az, amelyet itt Moussinac idéz. Az ilyen morfológiai vagy nem morfológiai jellegű tipológiák elméleti és gyakorlati értéke rendkívül vitatható és az általánositási kisérletek mindenképp antidialektikus szemlélethez vezetnek. - /A szerk./- 118 -
