Moussinac, Léon: Kézikönyv a rendezésről - Korszerű színház 32. (Budapest, 1962)

Második rész: A rendezés gyakorlatáról

Ez esetben mindig szükség lesz a darab adaptálására. és ez gyakran bonyolult, nehéz munka; hacsak az élő szerző nem egyenesen e rögzítettség, e merevség ismeretében, sőt, még inkább, annak függvényeként irta meg.

2. A rendezőnek alakváltoztató. mozgatható színpad áll rendelkezésére, amely különféle berendezések segítségével könnyen tesz lehetővé módosításokat, és igy több vagy kevesebb formai és aránybeli kombinációra alkalmas.Ez esetben az ut az Írott drámai cselekménytől annak színpadi megelevenedéséig viszonylag közvetlen és könnyű lesz, mivel az eszköz hajlékonyán idomul a szinpadi előadás követelményeihez.

3. A rendezőnek lehetősége van rá, hogy speciális színpadot építsen, amely teljes egészében és szigorúan a tervbe vett előadáshoz idomul. Ebben az elég ritka esetben nehézség csak az állásfoglalás megválasztásában, valamint a művész szinpadi koncepcióinak érvényesítésében lesz. Például a Vieux-Colombier Színház Moliére-előadásainak bizonyos fokig merev kerettel ellátott színpada a maga építészeti berendezésével világosan és valósággal janzenista erővel tükrözte Jacques Copeau általános elképzelését Molière müveinek előadásáról. Itt semmiféle alternativa, semmiféle kétértelműség nem volt lehetséges; a formának és arányainak őszintesége és nyíltsága, ha vitathatóan is, de legalább kirobbanőan érvényesült.

A rendező tehát, a rendelkezésre álló színpad lehetőségeinek pontos ismeretében - akár kedvére van ez a színpad, akár nem - most már azt vizsgálja, hogyan aknázza ki ezeket a lehetőségeket maximálisan, sőt, ha lehet, hogyan fordítsa őket a darab javára. Ez nem jelenti azt, hogy a látványosság elemének mindig uralkodnia kell; ellenkezőleg, a rendezésnek : kell uralkodnia a látványosság fölött.

A játéktérnek ezeket a formáit és arányait biztos és elmélyült munkával kell átgondolni, sőt, néha, hogy jobban és teljes értékűen megszervezhessük őket, igénybe kell ven- 101 -