Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

IV. JEGYZETEK MUNKA KÖZBEN

A repertoárrendszerről

Mi volt a törekvésünk?

Megalkotni és felvirágoztatni egy színházat, amely olyan legyen, mint valami "mintagazdaság". Az idősebbek érett művészete adta hozzá a nemes oltóágat, az életük derekán lévők hozták a termés javát,a fiatalok pedig a palántakertet alkották. Hogy egy társulat életrevaló legyen, három nemzedéket kell összehozni benne.

Különös vonzalmat éreztünk minden iránt, ami "szakmai" és szerettük a "jó színészeket". Egyebekben a Szép művelését tűztük ki célul. Azt akartuk, hogy a mi színházunk életteli legyen. Nos, egy színház csak akkor él, ha repertoárja van. És a szinház csak akkor tud repertoárt kialakítani, ha szüntelenül uj darabokat mutat be, figyelmen kiviil hagyva a már bemutatott müvek sikerét. Hogy ezt a folyamatos "termelést" megengedhesse magának, szükséges, hogy párhuzamosan több darabot is tudjon játszani, vagyis: meg kell valósítania a váltakozás ritmusát.

Kivéve a Vieux-Colombier kísérletét, amelyet valamennyiünk mestere, Jacques Copeau irányított 1913-tól 1920- ig, nem volt még példa rá, hogy a váltakozásnak ezt a ritmusát egy magánszínház huzamosan fönntarthatta volna. Ez a váltakozás mindezideig az állami színházak privilégiuma volt; elvét csupán az állam rendszeres anyagi támogatása tudta életben tartani.

1946 óta nekünk mégis sikerült tartanunk ezt a ritmust. Hozzászoktattuk a közönséget, és igy minden előnyét élvezhettük.- 91 -