Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

III. Szemközt a művekkel

Aiszkülosz hirdeti meg a görög civilizáció megújhodását. ő az ókori "avantgardista".

Amikor Euripidész föllép, ez a megújhodás már befejeződött. Az uj anyagot most már csak ki kell használni, mégpedig a lehető legjobban: de ez a kihasználás mindig elhasználódáshoz vezet.

Aiszkhülosz, egy régi civilizációhoz kapcsolódó tudattal uj korszakot hirdet.

Aiszkhülosz egy reneszánsz embere. Ez azt jelenti, hogy nagy problémákról ir, méghozzá nem öncélúan; érződik, hogy e problémák fontosak, életbevágónk és égetőek. Az élet mozog, fejlődik, a félelem nő. A feladat az, hogy az ember újra talpra álljon és ne rontson el semmit.

Az embernek az az érzése, hogy a méd háborúk a történelmi időkben határvonalat jelentenek két teljesen különböző és pontosan megkülönböztethető Görögország között.A nagy metamorfózis a szalamiszi csata pillanatában történt.

A három ma is játszott tragédiairó közül egyedül Aiszkhülosz vett részt a csatában. Egyben ő az egyetlen,aki letéteményese lehetett a múltnak. Az öreg mester még őrizte a régi civilizáció kulcsait.ő biztositja az átmenetet abból az ősi és természetes módon vallásos Görögországból, amely nem ismert semmiféle megkülönböztetést vallásos és profán jelleg között, az V. század annyira csodált Görögországá— ba. Az Oreszteia tehát éppúgy tipikusan reneszánsz-remekmű, mint például a Hamlet.

A történelemből tudjuk, hogy az Oreszteia Aiszkhülosz legutolsó müve: már csak három éve volt hátra /455-ben halt meg Gelában/. Hatvanhét éves volt, amikor az arkhón*^ meg-X// Az arkhón /görögül a. m. főnök/ vezető tisztviselő volt az ókori Görögországban. Az arkhónok kilenctagú testületé volt a királyság letünte után a fő hatalmi szerv; személyük sérthetetlen volt. Először a főranguak közül kerültek ki, később minden állampolgár elérhette ezt a rangot.- 62 -