Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)
II. A színészről
Bgész lényét átjárja az ökonómia, mert ez létérdek; tisztában Tan a ballisztikával, a mechanika tudományával, mert valamennyien fenn akarunk maradni; és jellemzője a tisztaság és az egyértelműség, mert csak ezek segítségével haladhatunk és maradhatunk életben. A pantomim annak művészete, hogy éljük és a lehető legtovább életben tartsuk azt, ami élő. A pantomim az a művészet, amely fölhasználja a rendelkezésünkre bocsátott "természetes radart". A pantomim a gesztus, avagy a halál elleni küzdelem művészete. Semmi köze a cicomához, a külső cifrázatokhoz és ahhoz, ami ósdi és avult. Olyan művészet ez, amely egy tragikus helyzetből indul ki. A pantomim tragikuma Xlveszitettük az érzéket a tragikus pantomim iránt. Milyen is lehetne a tragikus pantomim? A világegyetembe belecsöppent ember, állandó kapcsolatban van önmagával és a külvilággal; énjével és az énjén kívüli világgal. A kettővel való állandó küzdelemben - cselekszik. Belső világunk és a külvilág szüntelen kölcsönhatásban nehezedik egymásra. Amikor a belső világ súlya fölébe kerekedik a külvilág terhelésének, akaratunk- szerint cselekszünk. Amikor a két terhelés erőviszonya ellenkezőképpen alakul, a világ egyetem kényszere szerint viselkedünk. Cselekvő életünk alaptörvénye ez a kétirányú mozgás, a szándékolt cselekvéseknek és a ránk kényszeritett cselekvéseknek ez a váltakozása.- 49 -i
