Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

I. Hogyan jön létre bennünk a színház?

A nép reagál erre a fejlődésre, de ő is elveszítette vallásosságát, erejét. Izgalomba kell hozni. A színház lezüllik. A vallás kezdetén, ameddig a színház szorosan kapcsolódott a mágiához, a dionüszoszi elemet erotikumnak hívták, a phallikus művészet szerves részét alkotta a vallásos életnek, mint ugyanannak az érzéki ritmusnak két arculata.

Napjainkban, amikor a vallás már nem alkotórésze többé az életnek, amikor a profán elem kiharcolta függetlenségét és a megszentelt dolgok elvont csökevénnyé válnak, az erotikából obszcénitás lesz; a romlottság úgy terjed, mint valami betegség.

És nincs messze a nap, amikor a színházat egy uj vallás megszületésekor megint betiltják, kiátkozzák, bebörtönzik és kezdheti újra a maga illegális életét.

Legyen az a vallás a kereszténység, a buddhizmus vagy bármi más, a színház sorsa mindig egy, korszakai mindig egyformák. Részese az élet változásainak, szakaszainak.

Összegezve: a színház az első és legkiválóbb szérum, amelyet az ember föltalált, hogy védekezzék a szorongás betegsége ellen. A magány ellen az emberek közösségbe gyűlnek. Egyfelől összeállnak és megalkotják azt a mágneses elemet, amelyet közönségnek hivünk; másfelől azért gyűlnek össze,hogy kigondolják a "megtisztított" életnek valamennyi drámai változatát. Az előadás során a betegséget oltóanyag formájában beadják mindenkinek. Az egész művészet lényege abból áll, hogy a betegséget oltóanyaggá, szérummá alakítja át; máskülönben az oltás járvány forrása lenne. Ez a naturalizmus tévedése. A naturalizmus az önmagát járványszerűen továbbterjesztő betegség. A költői színház ellenben a betegség jótékony gyógyító széruma, amelyet az ember jobb egészsége érdekében oltanak be.

A színház művészete tehát már az ember földi megjelenése óta, mindig valamiféle védekező magatartást jelentett, nem pedig erkölcstelen és öncélú szórakozást.

"Közhasznú" intézmény volt,mióta csak az ember ember.- 25 -