Barrault, Jean-Louis: Gondolatok a színházról - Korszerű színház 31. (Budapest, 1962)

IV. Jegyzetek munka közben

balett kiindulhat valamilyen egyszerű alapgondolatból, amelyet, hála a varázslatos és kimerithetetlen változatoknak, úgy bontanak ki, mint valami japán virágot; egy balett témájához elegendő valamilyen egyszerű ötlet is; egy harmincperces pantomimhoz azonban egy ötfelvonásos darab anyaga szükséges. Negyven perc bőségesen elegendő lenne egy, a Macbethből készült pantomimhoz. Ez az,amit a pantomim-szerzők általában nem értenek meg.

Én részemről nagyon szerettem volna meghosszabbitani Baptiste életét, aki, úgy érzem, olyan nagyon közel áll valódi jellememhez. Esztendőkön át könyörögtem Prévert-nek, hogy küldje nekem a "további" Baptiste-okat, mint ahogyan ifjúságiinkban sorra jelentek meg ezek a csodálatos tipusok: Chaplin a tűzoltó, Chaplin a katona stb. /természetesen az arányok pontos megőrzésével/. Hiába kértem. Pedig mennyi fontos, lényeges és döbbenetes dolgot lehetne kifejezni Baptiste-on keresztül! Nem rokona-e vajon Kafkának, sőt még Hamletnek is? Micsoda szatirát lehetne alkotni korunkról általa! Milyen roppant tanúságot tehetne erről a korról! Vajon nem édestestvére-e a kisembernek?

Nagyon fáj nekem, hogy egyetlen drámairó sem vette kézbe Baptiste-ot. Akár minden hónapban rábízhatta volna a maga üzenetét.

Másfelől, bezárkóznunk a régi pantomimbe értelmetlennek látszott. A Baptiste-pantomim sikere kivétel volt. Ezen túl kellett haladnunk és modernizálnunk kellett a pantomimmel kapcsolatos hatalmas problémakört.

Úgy érzem továbbá, hogy a Csodaforrással való kísérletünk mélységes tévedés volt. Auric muzsikája tökéletesen sikerült, de nekünk sikerült valami olyan hibrid dolgot bemutatni, ami egyszerre volt rossz amatőr balett és a műfajhoz nem értő szinészek rossz pantomimje. Ebben az irányban nem volt szabad tovább haladnunk.

Ma azt vallom, hogy a pantomim terén eddig még semmi igazán komoly lépés nem történt. A modern pantomimnak abban- 110 -