Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
Etűdök, és újra csak etűdök
tünk, úgy éreztem, mintha mindig az utón ültél és engem vártál volna. Mindjárt tudtam, hogy egyetlen barátom ... Barátom?! Pfuj! férfiúi agyakban született becézőszó ostoba nőstények számára. Nem! Egyetlen vágyam, sajátmagamon kívül, egy asszony lehetne, még pedig olyan, mint te vagy. És megtartottalak. Ami azután történt, azt tudod. Easztiliából elmentünk Aragóniába: egy kolostor hiába kutatott megszökött szentje után. Tíz évig nem ismertünk mást, csak országutat és falvakat. És minden falunak adnia kellett valamit, ami majd később hozzásegít bennünket a kastélyunkhoz, a várunkhoz. Nem, ez nem fiatalkori álmaim palotája már - hanem a kis vétkek és gyönyörök temploma. És fölöttük trónol az én gyönyörűm, az én nagy vágyaim ... Még nem jutottam túl a legmagasabb csúcson, de az órám, a nagy Chanfalla órája már közeleg." Etűdök, és újra csak etűdök "Egyik történetet a másik után találtuk ki és - ez már a következő lépésünk volt - etűdökké alakítottuk őket" - igy számol be a soronkövetkező munkaszakaszról együttesünk egyik tagja. "Ismét etűdöket játszottunk,ezúttal azonban azért, hogy döntésre jussunk. Hogy eldönthessük a versenyt: kinek sikerül legjobban megelevenítenie egy Chanfallât, az igazi Chanfallât? Kinek az érzései és hangulatai felelnek meg leginkább a főfaladat követelményeinek? Emellett a növendékek egyszersmind döntő érettségi vizsga előtt is állnak, tudniillik színész és szerep alakká olvasztásának első kísérlete előtt. Ez az egybeolvasztás! folyamat ugyan már az előtörténetek kidolgozásakor is hirt adott magáról. Az életrajzokból, levelekből és naplókból néha még a színész szólt, máskor már erősebb volt az alak- 8J -i I
