Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Chanfalla

mellette. Néhány elbűvölt rajongó fennakadt szemmel istent látott benne. Akkor Philippiónak nevetnie kellett fennakadt szemükön, és aki őt nevetni hallotta, az már csak suttogni mert ée azt suttogta: ’ördög, fekete, gonosz’. Ha akartam, eltűnt a többi ’komédiás’. Ha én nem láttam őket, akkor a nézők sem látták. De ha láttam, ha felemeltem őket, akkor azt hitték róluk, hogy óriások, holott csak pupos törpefajzat voltak, akiket egy jókedvű titán a vállára emelt. így lettünk ’mi’ hamarosan híresek. Végül már csak Madridban játszottunk és Spanyolország legjobb társulatának számítottunk.

Gazdag lettem és legközelebbi terveim a beteljesülés utján megvalósulás előtt álltak. Megint egyszer oda akartam vetni egy morzsát a csodaváróknak, hogy betömjem vele a szájukat. És ebből a következőnek kellett kisülnie: a mester elhagyta tanítványait és ime, az lett belőlük, amik voltak: színházat játszó csavargók hordája. Egészen hirtelenül el akartam hagyni kedves szinész-'testvéreimet*.

Utoljára léptem fel a társulattal. Megint becsaptunk mindenkit, akik ott lent viharos tetszésüket nyilvánították. Ujjongva tapsoltak a varázslóknak és nem vették észre, hogy varázsló csak egy volt ott, aki ostobaságukon mulatva, büszkén indult tova. A ’mi’ győzelmünket ünnepeltük - hiszen megint bőségesen folyt be pénz a pénztárunkba. És csak én, én voltam az egyetlen, aki tudta: ez az én győzelmem! Megittasultam tőle. A bor patakokban folyt: szárnyakat kaptam tőle. Madrid koronázatlan uralkodójának képzeltem magam, kezemben tízezernyi bűn kötege, mint megannyi zsinór. Minden zsinóron egy hatalmasság kapálódzott. És erőteljesen kapálódzott legcsekélyebb vétkének szálján; mert ez még mindig egészségesebb volt, mint erényei, amelyek ludakhoz hasonlóan saját zsírjukba fulladtak, belebetegedtek, büzlöttek ... Ott fekszenek gyönyörök palotájában lágy vánkosokon, fekszenek és csusznak-másznak körülötte, a trónteremben ülő nagy varázsló: Lopez Philippio körül.

80 -