Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

Chanfalla

rökökön aratott győzelmet. Divatba jött a harci és győzelmi dalok költése. Tudtam és akartam is követni a divatot. És igy szóltam magamban: a porban fognak előtted fetrengeni, ha a költők közé állsz. Akkoriban tért vissza hazájába három évi távoliét után a mi grófunk, hogy tengeri hősként ünnepeltesse magát. /0 is harcolt Lepantónál./ írtam tehát a ház hősének visszatérésére egy himnuszt abból a célból, hogy alkalmilag előadhassam. Kieszközöltem, hogy a célzások elkészült müvemről a ház asszonyának fülébe jussanak; ő aztán kérdőre vont és azt kivánta, hogy ha nem félek a versenytársaktól, úgy adjam elő a gróf tiszteletére rendezendő nagy örömlakomán. Képzelheted, hogy csak nevettem.

Elérkezett az ünnepség napja. Nem volt más gondolatom: győzni fogsz-e? Úrrá leszel-e fölöttük és fetrengenek-e majd előtted? Kacaghatsz majd végre? Kacaghatsz, mint a vihar? Kinevethetsz mindenkit? A bálványt és szolgáit?

Megkezdődött a lakoma. Mint máskor. A leggroteszkebb komédia, amelyet néhány tehetetlen hatalmas és az erény néhány félig éber holdkórosa ad elő. Adtam a szerényét, kértem, hagyjanak utolsónak fellépni. /A valóságban fénypont akartam lenni./ Mosolyogva hozzájárultak. Az előttem lévő befejezte. Elfogott a szokásos láz. Amazt, mint az összes többit is, közömbösen fogadta a hallgatóság, ’És most jössz tel * - gondoltam. ’Mágnessé kell válnod, amely maga körül forgat egy emberekkel telt helyiséget!Be kell őket rántanod az erény mámorába! És az a mámor is a tied legyen! Ez védtelenné teszi őket... akkor a tieid... és akkor győztél.’

És ott álltam... /Te tudod, hogy engedelmeskedik nekem az énem./ És hirtelen elnyeltem a termet. Hatalmas örvény voltam és az egész termet magambaszivtam. Bgy pillanatig szörnyű rémület: Repülsz a térben! Azután: Diadal! bradai! Diadal! - majd pedig: Most pedig váljanak bűnösökké! Nem! Végre egyszer már éljenek! És azután: Csodálatos bosszú a hajdani szolgaság minden pillanatáért: úgy ahogy én akarom! És akkor gyáva lettem ...- 78 -