Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
A rögtönzésről
kapott. Jó ideig engedték, hogy fantáziáját és képzelőerejét a kapott feladatra összpontositsa, majd az igy nyert képet átélés utján élménnyé alakítsa. Ha volt ebben az emberben színészi hajlam, annak most meg kellett mutatkoznia, ilyen módon lehetett felfedezni. Aztán megkezdődött a próbaidősök képzése a helyzetgyakorlatok segítségével. A helyzetgyakorlat először csak rögtönzésből állott. A növendékek ilyesfajta feladatokat kaptak: ’Menjen fel a színpadra és ábrázoljon olyan embert, aki valamit vagy valakit vár!* Némelyik rövid gondolkodás után azt tette, ami önként kínálkozott: önmagát alakította, saját életéből vett élményt játszott el. Például: A cselekmény színhelye a sziniiskola vizsgatermének várószobája. A jelölt egyedül van a klasszikus mü füzetes kiadásával és várja, hogy behívják a felvételi vizsgára. A belső izgalom és feszültség percei ezek! Vajon mit hoznak a következő percek, ’győzelmet vagy halált?' Még egyszer gyorsan átfutja a szerepet! Nem tud koncentrálni. - Ó, hiszen van itt egy ablak! Látja az utcán a járókelőket. Milyen elégedettek ezek mind! Hiszen ő is az lehetne, de nem,ő színész akar lenni! Meg akarja hódítani a világot jelentő deszkákat! Csak tudná, ki csábította erre a nyakatekert gondolatra? Most már minden mindegy! Csak nyugalom, nyugalom, nyugalom! - Ekkor nyilik az ajtó és behívják a vizsgázót: ’Miller ur?’ Máris vége a nyugalmának... bevigye magával a kalapját, a táskáját, vagy pedig...? Tekintete mégegyszer körülszáll a szobában, mintha búcsúzna az ismerős, megkedvelt világtól. Egész rfeszültsége és izgalma felszabadul az ’Igen?’ kérdésben. Mi történt a kis színpadon? Mi volt az, ami bennünket, e kis helyzetgyakorlat nézőit is felizgatott? Mi késztetett bennünket a közös átélésre? Minek a bűvkörébe kerültünk,hogy hatására elfeledkeztünk & külvilágról? A színpadról ható valódi élmény tette mindezt. Egy ember átélt valamit a színpadon és mi, a nézők, vele együtt éltük át azt.- 5 -