Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)
Főfeladat és társadalmi valóság
A manufaktúráid' gyors felvirágzása magához vonzza a már deklasszált tömegeket, hogy azután a hirtelen beálló hanyatlás idején teljesen tönkretéve a szakadék szélére taszítsa őket. Az ilyen tömeges deklasszálódás nemcsak a közvetlenül érintett osztályok tagjait sújtja, hanem természetesen mindenkit, aki ezekkel bizonyos függőségi viszonyban állt, például a kispolgárokat, a kézműveseket és az iparosokat. Gyakran a nincstelenné vált uraság szolgaszemélyzete is az urasággal együtt elveszti létalapját és a deklasszáltak tömegébe kerül, akik számára már nem marad semmiféle normális társadalmi funkció, azaz semmiféle tisztességesnek elismert munka, amelyből megélhetnének. Elárasztják az országutakat, vándorolnak, kenyeret és munkát koldulva, lopnak és kalandot keresnek, városokon, falvakon át. Szélhámosok, varázslók, jövendőmondók, csodatevők, utcai énekesek, zenészek, kóklerek lesznek. És olykor az ilyen többé-kevésbé tehetséges csavargók vándorcirkuszokba és komédiástrup— pokba tömörülnek. Főfeladat és társadalmi valóság A tizenhatodik század végén Spanyolországban a színművészet hordozói - hasonlóan a manapság a színészi hivatás felé tolongó ifjúsághoz - már átélték a maguk világpusztulását, azaz anyagi és erkölcsi romhalmazból jöttek. De nem találták meg az átmenetet egy másik osztályba és mohó élnivágyásuk nem engedi, hogy beletörődjenek egy szűkös életformába. Csak kalandor és gonosztevő válhatott belőlük -x/ Üzemen belüli munkamegosztáson és kézműves technikán alapuló tőkés üzem, a tőkés termelés második fejlődési szakaszát jellemzi. A manufaktúra korszaka Nyugat-Európában hozzávetőlegesen a 16. sz. második felétől a 18. sz. utolsó harmadáig tartott. - /A ford./- 37 -I
