Vallentin, Maxim: A rögtönzéstől a színdarabig - Korszerű színház 30. (Budapest, 1961)

"A feszítővas és a gyufaskatulya" és egyéb közbevetett kérdések

Kívülről közeledtünk a darabhoz. ’Én* és a becsvágyam, ’én’ és saját sikerem minden áron, még a színdarab árán is, ezek voltak a mi rendezési terveink kiindulópontjai. Most át kellett váltanunk. Meg kellett kísérelnünk, hogy a színdarabot szerves egészként fogjuk fel, amelynek megvan a saját törvényszerűsége és amelyre kívülről semmit sem lehet rákényszeriteni. Hiszen A csodaszinnád egyáltalán nem is volt kortalan. Bizonyos iró irta bizonyos korban,bizonyos környezetben, bizonyos közönség számára! Ha meg akarjuk ismerni egy élőlény fejlődésének törvényszerűségeit, akkor ismernünk kell életfeltételeit. Talán azoknak az életfeltételeknek a megismerése, amelyek között darabunk ’született’, hozzásegíthetne bennünket törvényszerűségének, etikai magvának és ezáltal a helyes álláspontnak megtalálásához?"

Eddig tart a növendék beszámolója a színdarabbal való első viaskodásokról.

"A feszltővas és a gyufaskatulya" és egyéb közbevetett kérdések

Minden tanszakot most a közjáték előkészítésére állítottunk be. Mindenekelőtt széleskörű történelmi*^ és művelődéstörténeti kutatásokat végeztünk. A beszédoktatásban olyan szövegeket vettünk elő, amelyek nyelvi és stilisztikai szempontból közel álltak a Bertuch-féle fordításhoz. Tizenhatodik századi spanyol dallamokat és táncokat tanultunk. Alaposan tanulmányoztuk a különböző társadalmi rétegek munkafolyamatait és családi életét, a tájat, a lakást, a ruházatot, az evést és az ivást, mindent, ami ennek a

X/Ennek a munkaszakasznak lényeges részei voltak Otto Lángnak a spanyol történelemről szóló felolvasásai. - /M.V./